A haiku japán versforma, 3 soros, rímtelen, kötött szótagszámmal. Tömör, elvont, gondolkodtató. A 8. b ilyeneket alkotott:
Lopom a napot édes semmittevéssel telik az időm.
Versenyezni jó saját határaidat le tudod mérni.
Mások gólt dobnak de a passzt én adom még- sem veszik észre.
Nem érzek semmit, Elvesztettem magamat Kell egy kis idő!
nem látod de még most is minden rólad szól elveszítettél
Szárnyal a madár fiatalságunk egén hol rak majd fészket?
Feltámad a szél, szélmalmok vitorlája, távol otthonom.
Itt vannak köztünk Megannyi kósza lélek Nincs rájuk szemünk.
Ami valaha mosolyt csalt az arcodra soha ne tagadd!
És most engedd el Tudom nehéz megtenni Csak tedd meg és kész.
A másik feladat most is valamiféle digitális képalkotás volt; néhány haikut, illetve Simon Márton-polaroidot megadtam, ezekhez alkothattak illusztrációt, továbbgondolást. Akadt, aki poénosra vette, megint mások egészen szárnyaló alkotásokkal leptek meg.
Ahova nézek: csak tennivalót látok. Szemhéjam, segíts!
