The World’s Largest Lesson
7. évfolyamos csoportommal október 4-i óránkon csatlakoztunk a Világ Legnagyobb Tanórája
programhoz.
Témául a társadalmi egyenlőtlenséget választottam, mivel a 17 globális célból ebben az évben
az „Egyenlőtlenségek csökkentése” a kiemelt terület.
A megvalósításhoz az interneten elérhető anyagot hívtam segítségül, „The world is not equal.
Is that fair?” címmel.
(https://worldslargestlesson.globalgoals.org/resource/the-world-is-not-equal-is-that-fair/)
A tanórán elsőként megbeszéltük, tisztáztuk az egyenlőtlenség fogalmát, példákkal
pontosítottuk, hogy ez milyen formában jelenhet meg a társadalomban.
Ezt követően kivetítettem a segédanyagban található állításokat, amelyeket értelmeztünk, majd
a diákok párokban dolgozva eldöntötték, hogy igazak vagy hamisak. Az állítások társadalmi
egyenlőtlenségekre vonatkozó megállapítások voltak és több területre kiterjedtek (pl. nők
aránya az országgyűlésekben, fogyatékkal élők munkaerőpiaci lehetőségei, leggazdagabbak –
szegénységben élők aránya, zöld területek elérhetősége és a szegényebb néprétegek egészségi
állapota közötti összefüggés). A tanulók meglepődve tapasztalták, hogy mindegyik állítás igaz,
és kutatásokon alapszik.
Ezután aktivisták véleményeit kapták meg a tanulók. Párokban értelmezték azokat, majd
ismertették a többieknek, és kiegészítették a véleményükkel.
Úgy gondolom, a diákok megértették az egyenlőtlenség fogalmát és formáit, bepillantást
nyertek azok egyénre és a társadalomra gyakorolt hatásaiba.
Jó meglátásaik, gondolataik voltak arra vonatkozóan, hogy pl. miért fontos a zöld területek
elérhetősége az emberek egészségének szempontjából, vagy a tömegközlekedés lehetősége a
munkavállalás elősegítésére.
Benkéné Kovács Erzsébet
Kolléganőmhöz hasonlóan én is a fent említett interneten elérhető anyagot használtam fel „A
világ legnagyobb tanórája” keretén belül feldolgozott témához, ami ezúttal az
„Egyenlőtlenségek” volt. Két tanulócsoportomban, 6. és 8. évfolyamon, dolgoztuk fel a témát
két-két tanórán keresztül.
Mindkét korosztállyal először is értelmeztük magát a szót, mint „egyenlőtlenségek”, azzal a
különbséggel, hogy a kisebbeket rávezettem a témára, úgy hogy, maguktól kitalálták, miről
fogunk beszélgetni. A nagyobbakkal, ezzel szemben magából a szóból, fogalomból indultunk
ki.
Mind a két évfolyammal játszottunk egy bemelegítő játékot. Különböző kis korongokat kellett
elképzelniük, mint cukorka, csokoládé … (minden, amit szeretnek) és ebből bármennyit
vehettek. Volt, akinek több, kevesebb jutott, olyan is volt, hogy semmi. Itt tettem fel nekik a
kérdést: Szerintük ez igazságos? Hogy érzik most magukat?
Szintén mindkettő csoporttal megvitattuk azt a kérdést, hogy „Milyen lenne egy ideális világ?
Ezzel kapcsolatban kis kártyákra felírtam ötleteket és „Activity” játék keretén belül kellett erről
beszélniük, lerajzolni vagy elmutogatni.
A 8. évfolyamos csoportomnak nagyobb kártyákra leírtam különböző véleményeket (amit
szintén az internetes oldalon találtam) a témáról és pármunka keretén belül megvitatták, majd
a csoport előtt is beszéltünk róla. Különböző hangulatjeleket kiválasztva mondták el, hogy
egyetértenek vagy sem az adott véleménnyel. Egy másik feladatban állításokat írtam le, ezt
egyenként húzták ki és el kellett dönteniük, hogy igaz vagy hamis-e.
Összegezve azt tudnám elmondani, hogy felkeltette a téma a gyerekek érdeklődését. Meglepő
módon az életkorukhoz képest nagyon komoly gondolataik is voltak. Szívesen ötleteltek,
gondolkoztak el egy adott kérdésen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint pár tanuló véleménye,
melyet egy kis fogalmazásban meg is osztottak velünk.
Fedécs Szilvia
